Röntgen – RTG

A röntgen vizsgálat során röntgensugárzást használnak a test belső részeiről képek készítésére, amelyek lehetővé teszik a csonttörések, sérülések, tüdőproblémák és hasi szervek elváltozásainak diagnosztizálását.

A röntgen (RTG) vizsgálat napjainkban rutinszerűen alkalmazott képalkotó vizsgálat. A röntgensugár egy speciális vákuum csőben keletkezik, innen lép ki és halad át a testen.

A szervekben a röntgensugárnak egy része elnyelődik, másik része pedig áthalad a testen vagy irányt változtatva szóródik. A vizsgált terület mögé egy speciális röntgenfilmet tesznek, amin a testen áthaladó röntgensugár kémiai reakció révén nyomot hagy. Ezt nevezzük röntgen árnyéknak. A legtöbb röntgenvizsgálat speciális előkészületet nem igényel, mindössze a vizsgált testrészt kell szabaddá tenni. Minden röntgenfelvételnél lehetőleg mozdulatlannak kell maradni, mert az elmozdulás rontja a képminőséget.

Leggyakrabban alkalmazott vizsgálati típusok:

Koponya-röntgenfelvétel

A beteg fekszik a vizsgálóasztalon és így készül a felvétel. A vizsgálat során sérülések után esetlegesen előforduló koponyacsonttöréseket vagy bevérzéseket keresnek.

Az orrmelléküreg-felvétel

Állva készítenek felvételt az arckoponyáról, láthatóvá válik a folyadék, vagy krónikus gyulladás esetén az egyébként levegővel telt üregek fedettként ábrázolódnak.

Mammográfia

Az emlőkről készítenek speciális röntgenfelvételeket, mely az emlőrák diagnosztizálását segíti.

A nyeletéses röntgenvizsgálat

A nyelőcső falát és mozgását vizsgálják speciális kontrasztanyag segítségével, melyet a betegnek meg kell innia. Ezek a kontrasztanyagok kásás állagú ízesített folyadékok, melyek a röntgensugarat elnyelik és fehér területként ábrázolódnak a felvételeken.

Mellkasfelvétel

A felsőtestet kell szabaddá tenni. Lehetőleg a nagyobb nyakláncokat és medálokat le kell venni, ugyanis ez ronthatja a képminőséget. A felvétel mély belégzésben történik, melyhez pontos instrukciókat ad az asszisztens, hogy mikor kell mély levegőt venni és mikor lehet kifújni. Mellkas felvételt leggyakrabban talán a tüdőgyulladás diagnosztizálásához készítenek. Gyakran készülnek felvételek tüdőrák, tumoros tüdő áttét gyanúja miatt is. Speciális mellkas röntgenfelvétel készül a tüdőszűrő vizsgálat során, melynél a tüdő tuberculosisra (TBC) utaló elváltozásokat keresnek. Látható emellett a felvételeken esetleges szívmegnagyobbodás, mellüregben folyadék vagy levegő jelenléte, illetve szívelégtelenség esetén folyadékfelszaporodás a tüdőben.

A gyomor-röntgenvizsgálat

A vizsgálatnak éhgyomorra kell történnie. Itt szintén a kásás, kontrasztanyagot tartalmazó folyadékot kell meginni. A gyomorröntgen alatt végig látható a folyadék útja a nyelőcsőtől a vékonybél kezdetéig. A folyamatos vizsgálat mellett gyakran készítenek felvételeket különböző pozíciókban, melyhez a vizsgálóasztalt is mozgatják. A gyomorfekélyre utaló tapadófolt és a gyomorrákra gyanús telődési hiány során további vizsgálatok szükségesek.

A vastagbél kettőskontrasztos röntgenvizsgálata

A vastagbélnek üresnek kell lennie, amelyet hashajtással, illetve beöntéssel lehet elérni. A beteg felfekszik a vizsgálóasztalra. Először kontrasztanyagot juttatnak a vastagbélbe, majd levegővel töltik meg a belet, hogy a bélfalra kitapadjon a kontrasztanyag, és hogy a bélfal kontúrja jobban láthatóvá váljon. A vizsgálat közben többször változtatják a beteg testhelyzetét és a hasát is megnyomhatják, hogy befolyásolni tudják a kontrasztanyag eloszlását.

Natív röntgenfelvételt a hasról

Bélelzáródás, gyomor-, illetve bélperforáció (kilyukadás), vagy fém idegentárgy lenyelése gyanújával készítenek. A felvételt lehetőleg álló testhelyzetben kell készíteni.

Natív vesevizsgálat

A beteg a vizsgálóasztalon fekszik. Így készül a felvétel, mely során a sugárfogó veseköveket lehet kimutatni.

Csontokról és az ízületekről készített felvételek

Leggyakrabban baleseti sebészek, ortopéd orvosok és reumatológusok kérnek felvételt. A csontokról készült felvételen jól láthatóvá válnak a törések. Az ízületek ábrázolása során pedig az esetleges kopásos ízületi eltérések az ízületi rés beszűkülésével vagy a széli részeken képződött csontelváltozásokkal járnak. Gyulladásos ízületi betegségekben a jelen lévő folyadék miatt kiszélesedhet az ízületi rés a felvételeken és a csontok végén kimaródások jelenhetnek meg.