A sejtek redoxi folyamatainak egyensúlya a teljes szervezet egészségének fontos alapköve. Az oxidáló hatású részecskék túltermelődése olyan kóros elváltozások gyakori kísérője, mint a krónikus gyulladásos folyamatok, daganatos folyamatok vagy átmeneti oxigénhiányos állapotot követően a vérellátás helyreállása (pl. szívrohamot vagy sztrókot követően).

Korábbi vizsgálataink megmutatták, hogy a hidrogén-szulfid és részlegesen oxidált módosulatai, a per- és poliszulfid részecskék hatékony védőszerepet töltenek be a kóros oxidatív hatások ellen. Ezek a kedvező hatások sok esetben csak jelenség szintjén ismertek, és a mögöttük húzódó részletes molekuláris magyarázataink hiányosak. Széles körben elfogadott, hogy a fehérje perszulfidáció (-SSH módosulatok kialakulása a fehérjék cisztein tiol oldalláncain) nagyban hozzájárul az oxidatív stressz elleni védekezésben, mivel megakadályozza, hogy az érintett fehérjék végleges károsodást szenvedjenek.

A perszulfidáció emelkedett mértékét számos daganattípusban, gyulladásban, egyéb redox kórképekben kimutatták. Figyelmünket elsősorban azokra a kérdésekre összpontosítjuk, hogy kiemelt redox jelentőséggel bíró tiol fehérjék perszulfidációja hogyan járul hozzá a szervezet redox homeosztázisának fenntartásához és ehhez milyen mechanisztikus változások társulnak.