Szeretettel gratulálunk mindazoknak, akik a Semmelweis Napon az Országos Onkológiai Intézet Pro Patiente díjában és főigazgatói dicséretben részesültek!

Hálásan köszönjük minden intézeti dolgozó odaadó, áldozatos munkáját!

Pro Patiente díj – Dr. Bíró Krisztina Éva  főorvos

Dr. Bíró Krisztina Éva főorvos asszony a „Kemoterápia C” Osztályon végzett több évtizedes, a daganatos betegek kemoterápiás ellátásában, ezen belül is különösen a heredaganatos betegek kezelésében nyújtott magas szintű szakmai tevékenységének elismeréseként részesült a kitüntetésben. 1987-óta meghatározó alakja az országos hírű Kemoterápia C Osztály gyógyító tevékenységének. Folyamatos szakmai fejlődés és tudományos érdeklődés jellemzi. A legnagyobb gondossággal és precizitással kíséri végig betegeit a terápiás folyamat során. Lelkiismeretes, emberséges és betegközpontú munkája révén számtalan páciens gyógyulását és életminőségének javulását segítette elő.

Pro Patiente díj – Dr. Szavcsur Péter főorvos 

Dr. Szavcsur Péter főorvos, az ultrahang diagnosztika és biopszia területén végzett szakmai tevékenysége elismeréséül részesült a kitüntetésben. 1992-óta dolgozik Intézetünkben. Az ultrahangdiagnosztika területén végzett kimagasló munkája meghatározó jelentőségű, hozzájárul a betegek pontos diagnózisához és a személyre szabott kezelések megalapozásához. Kivételes precizitása és felelősségteljes döntései nap mint nap biztosítják az Intézet szakmai színvonalát. Emberi tartása, példamutató magatartása és szakmai alázata kollégái körében is nagy megbecsülést vívott ki. 

Főigazgatói dicséretben a daganatos betegekért végzett emberséges, önzetlen és kiemelkedő színvonalú szakmai tevékenységükért részesültek:

Böcz-Gál Erika, egészségügyi adminisztrátor

1997-óta az Intézet Betegfelvételi részlegének dolgozója. Az eltelt 29 év alatt bizonyította kedvességét, empatikus hozzáállását és segítőkészségét.

Munkatársai és vezetői mindig, mindenben számíthatnak rá.

Napi munkáján felül folyamatosan vállal többletfeladatokat, Ő az osztály leltár, munkavédelmi és környezetvédelmi felelőse is.

Csonka Ágnes, vezető szakasszisztens

2009-óta dolgozik a Sugárterápiás Osztályon. Jelenleg már vezető asszisztensként segíti a daganatos betegek gyógyítását. A sugárterápiás kezelések során végzett pontos és magas színvonalú szakmai és koordinációs tevékenysége jelentős mértékben támogatja évente több mint 8000 beteg gyors és hatékony ellátását. Személyét példás szakmai felkészültség, felelősségteljes hozzáállás, precizitás és jó szervezőkészség jellemzi.

Dobozi Mária, statisztikus

1989-óta tagja a Kórházi, majd a Nemzeti Rákregiszternek. A közel negyven éves lelkiismeretes hozzáállása alapvető az osztály működése szempontjából. Nemcsak a napi rutinban, hanem az adatkérésekben és a tudományos munkában is részt vesz. Precizitás és elhivatottság jellemzi. Fontos szerepet vállal a daganatos betegek betegforgalmi, gyakorisági és halálozási adatainak gyűjtésében, nyilvántartásában és értékelésében, elősegítve ezzel a diagnosztikai és terápiás egységek munkáját. 

Lasztóczi Emil, szakápoló

2012-óta szakápolója a Fej-nyak-Daganatsebészeti Multidiszciplináris Központnak. Magas szintű szakmai tudással, nagy tapasztalattal rendelkező, pontos, lelkiismeretes és empatikus kolléga. Nagy mértékben járult hozzá a közösség építéséhez.

Nagy Janka, szakápoló

2012-óta dolgozik az Intézetben, előbb a Hasi Sebészeti Osztályon, majd a Mellkasi Daganatsebészeti Osztályon. Munkája kiemelkedő, szakmai tudása, precizitása, gondoskodása és embersége kulcsszerepet játszik a betegek gyógyulásában és az Intézet magas színvonalú betegellátásában.

Papp Sarolta, vezető ápoló

1987-óta – rövidebb megszakításokkal – az Intézet munkatársa. Jelenleg a Nőgyógyászati Osztály vezető ápolója, ahol hosszú évek óta nemcsak vezetőként, hanem emberként is biztos támasz. Empatikus, rendkívül türelmes, és a kiélezett helyzetekben is kooperatív, személyisége kivételes értéket képvisel. Odaadása és magabiztossága példa a kollégák számára. 

Sashalmi Edit, műtős szakasszisztens

2014-óta dolgozik az Intézetben. Magas szintű elméleti és gyakorlati tudását nap mint nap bizonyítja a műtőasztal mellett. Betegcentrikus, segítőkész kolléga, akitől mindenki sokat tanulhat. A tüdőtranszplantációs műtéti csapat oszlopos tagja volt, jelenleg a Da Vinci robotsebészeti program aktív részese. Szakmai tudásával, segítőkészségével és emberséges hozzáállásával egyaránt kivívta munkatársai és vezetői elismerését. 

Prof. Dr. Dank Magdolna ünnepi beszéde:  

Kedves Kollégák!

Tisztelt Munkatársaim!

Semmelweis-napon általában könnyű nagy szavakat mondani: hivatásról, áldozatról, szolgálatról. Ezek mind igaz szavak, de talán éppen mi tudjuk a legjobban, hogy az egészségügy mindennapjai nem nagy szavakból állnak. Hanem korai érkezésekből. Későn befejezett műszakokból. Félbehagyott ebédekből. Egy-egy nehéz beszélgetésből.

Egy beteg tekintetéből, amelyet akkor is észreveszünk, amikor már nagyon fáradtak vagyunk. És abból a sokszor láthatatlan munkából, amely nélkül egy intézet nem működik.

Semmelweis Ignácról legtöbben azt tanultuk, hogy ő volt „az anyák megmentője”, aki felismerte a kézmosás jelentőségét. Ez így igaz, de talán nem ez a legérdekesebb benne.

Hanem az, hogy Semmelweis nem valami bonyolult, látványos felfedezéssel kezdte. Hanem azzal, hogy figyelt. Számolt. Összehasonlított. Észrevette, hogy az egyik klinikán sokkal több anya hal meg, mint a másikon. És nem nyugodott bele abba a magyarázatba, hogy „ez így van”, „ez a természet rendje”, vagy „mindig is így volt”. Ez számomra ma is az egyik legfontosabb üzenet róla. Semmelweis nemcsak orvostörténeti alak. Hanem annak a szemléletnek a jelképe, hogy az egészségügyben a megszokás nem lehet erősebb az igazságnál, és a beteg biztonsága nem lehet másodlagos sem kényelemhez, sem hierarchiához, sem megszokott munkarendhez képest. És azt is tudjuk, hogy Semmelweisnek nem volt könnyű dolga. Nem tapsolták meg azonnal. Nem mondták neki rögtön, hogy igaza van. Sőt. Sokáig ellenállás, értetlenség, elutasítás vette körül. Ma már hősként beszélünk róla, de a saját korában sokszor inkább kellemetlen embernek tartották, mert olyan kérdéseket tett fel, amelyeket mások nem akartak meghallani. Ez is fontos tanulság. Mert az egészségügy fejlődése nem mindig kényelmes. Néha abból indul, hogy valaki szól: ezt lehetne biztonságosabban. Ezt lehetne emberségesebben. Ezt lehetne pontosabban. Ezt nem kellene így tovább csinálni csak azért, mert eddig így csináltuk.

És ebben mindannyiunknak szerepe van.

Nemcsak az orvosoknak. Nemcsak a vezetőknek. Nemcsak azoknak, akik a betegágy mellett állnak. Hanem mindenkinek, aki részt vesz abban, hogy a beteg végül időben kapjon vizsgálatot, kezelést, gyógyszert, ételt, tiszta környezetet, választ, eligazítást, figyelmet vagy egyszerűen csak emberi hangot. 

Egy intézet működése csapatmunka. Ezt gyakran mondjuk, de ritkábban gondolunk bele igazán. A beteg sokszor nem tudja, hány ember munkája van abban, hogy az ő ellátása megtörténjen. Nem látja az adminisztrációt, a műszaki háttért, a gazdasági munkát, a takarítást, a betegszállítást, a laborban, a képalkotásban, a gyógyszertárban, a konyhán, az osztályokon, a szakrendelőkben, a sugárterápián, a műtőkben, az intenzív területeken, a szakdolgozói és orvosi munkában zajló rengeteg apró, de nélkülözhetetlen lépést.

Mi viszont látjuk. És nekünk kötelességünk is látni.

Ezért szeretném ma külön megköszönni mindannyiuk munkáját. Nem általánosságban, nem udvariasságból, hanem nagyon is konkrétan.

Köszönöm azoknak, akik nap mint nap közvetlenül a betegek mellett állnak.
Köszönöm azoknak, akik a háttérben biztosítják, hogy legyen eszköz, adat, dokumentum, gyógyszer, tiszta tér, működő rendszer. 

Köszönöm azoknak, akik nehéz helyzetben is megtartják a szakmai fegyelmet.
És köszönöm azoknak is, akik akkor is emberek tudnak maradni, amikor a rendszer, a terhelés vagy a fáradtság ezt nagyon megnehezíti.

Semmelweis napja számomra nemcsak ünnep, hanem emlékeztető is. Arra, hogy az egészségügyben a legnagyobb változások sokszor egyszerű dolgokból indulnak: figyelemből, pontosságból, tisztességből, bátorságból és abból, hogy nem fordítjuk el a fejünket.

Ma azokat is köszöntjük, akik kitüntetésben, elismerésben részesülnek. Egy kitüntetés soha nem tudja teljes egészében visszaadni egy ember munkájának értékét. Nem tudja megmutatni az összes ügyeletet, az összes nehéz döntést, az összes plusz feladatot, az összes csendben vállalt felelősséget. De mégis fontos. Mert kimondja: látjuk, amit tesznek. Értékeljük. És szükségünk van rá.

Kedves Kollégák!

Azt kívánom mindannyiunknak, hogy legyen erőnk megőrizni azt, ami ebben a hivatásban a legfontosabb: a szakmai igényességet és az emberi figyelmet. Hogy merjünk kérdezni, javítani, változtatni, amikor kell. És hogy a mindennapi nehézségek között se felejtsük el: amit teszünk, annak valódi súlya van.

Semmelweis öröksége nem a múlt része. Ott van minden tiszta kézben, minden pontosan elvégzett feladatban, minden betegbiztonsági döntésben, minden jókor kimondott mondatban, és minden olyan pillanatban, amikor valaki a könnyebb út helyett a helyes utat választja.

Köszönöm a munkájukat, a kitartásukat és azt, hogy nap mint nap részesei ennek a közös felelősségnek.

Szívből gratulálok a kitüntetetteknek, és mindannyiuknak méltó, szép Semmelweis-napot kívánok!