Mély fájdalommal és őszinte megrendüléssel búcsúzunk dr. Lehoczky Győzőtől, az Országos Onkológiai Intézet meghatározó alakjától, aki 2025. június 13-án, 82 éves korában elhunyt.
Mély fájdalommal és őszinte megrendüléssel búcsúzunk dr. Lehoczky Győzőtől, az Országos Onkológiai Intézet meghatározó alakjától, aki 2025. június 13-án, 82 éves korában elhunyt.
Dr. Lehoczky Győző 1943. június 3-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban végezte, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát 1967-ben, cum laude minősítéssel. Szakképesítéseit radiológiából (1972), szülészet-nőgyógyászatból (1978), valamint klinikai onkológiából (1980) szerezte meg. 1973-ban angol középfokú állami nyelvvizsgát tett, és több rangos külföldi tanulmányúton vett részt: Svédországban a stockholmi Radiumhemmetben (1974), Londonban a Middlesex Hospitalban (1974), valamint Finnországban, a Helsinki és a Turkui Egyetemeken (1981).
Pályáját a karcagi kórházban kezdte segédorvosként (1967–1968), majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikáján dolgozott tanársegédként. 1973-tól élete és szakmai pályája szorosan összefonódott az Országos Onkológiai Intézettel, ahol évtizedeken át a Nőgyógyászati Osztály munkatársa, később másod főorvosa volt.
Több mint négy évtizedes orvosi tevékenysége során elsősorban a női genitális daganatok megelőzésével, szűrésével és kezelésével foglalkozott, beleértve a műtéti, gyógyszeres és sugárkezelési lehetőségeket is. 1999-től nyugdíj mellett, közalkalmazotti jogviszonyban dolgozott tovább – fáradhatatlanul, lelkiismeretesen, az orvosi hivatás iránti mély elkötelezettséggel.
Művelt, sokat olvasó, szókimondó, egyenes ember volt. Nyíltságáról, őszinteségéről és szakmai tartásáról ismerték kollégái. Szerette a sört, a pipát, a kertet – és örömmel fordult mindenhez, ami az élet szépségéről szólt. Életigenlő, derűs egyénisége maradandó nyomot hagyott maga után. Nem félt hangot adni véleményének – akár felettesei felé sem –, ha igazságtalanságot érzett, és mindig kiállt elvei mellett.
Nemcsak gyógyított, hanem formált is: tanított, vitatkozott, jelen volt – olyan orvos volt, aki példát mutatott. Utódai és kollégái ma is emlegetik a hozzá fűződő történeteket, a jellegzetes megjegyzéseit, szakmai és emberi tartását.
Családos ember volt: felesége az Országos Onkológiai Intézet Ápolási Igazgatója volt, öt gyermek édesapja.
Emlékét kegyelettel őrizzük.
