Interjú az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójával
„Bár a daganatos betegségekben elhunytak száma még mindig magas, a gyógyulási esélyek jelentősen javultak Magyarországon az elmúlt évtizedben” – interjú az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójával
Az elmúlt évtizedben Magyarország az onkológia területén több tekintetben is elérte az uniós átlagot – állítja Prof. Dr. Polgár Csaba, az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa. Interjú a „lesújtó” OECD statisztikákról, a magyar onkológiai stratégiáról és a felfüggesztett uniós forrásokról.
Dobozi Gergely, 2023.04.03.
Prof. Dr. Polgár Csaba az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa és a Sugárterápiás Központ vezetője Budapesten, ahol több mint két évtizede praktizál sugárterápiás onkológusként. Fő kutatási tevékenysége az emlőrák sugárterápiájára koncentrálódik, emellett egyik úttörője volt a korai stádiumú emlőrák kezelésében az új kezelési paradigma, a gyorsított részleges emlőbesugárzás (APBI) bevezetésének. Az emlőrák sugárterápiája és a brachyterápia területén végzett tudományos munkája alapján nemzetközileg elismert szakértővé vált. Polgár professzor mind hazai, mind nemzetközi szakmai társaságokban is kiemelkedő pozíciókat tölt be. Egyetemi tanár és a Semmelweis Egyetem Onkológiai Tanszékének vezetője, valamint gyakran tart előadásokat hazai és nemzetközi konferenciákon.
,,Az OECD lesújtó adatokat közölt Magyarországról” – ilyen és ehhez hasonló szalagcímek jelentek meg a baloldali médiában néhány hete, amikor az OECD éves jelentéséből kiderült, hogy a daganatos megbetegedések gyakorisága és a halálozási adatok Magyarországon nemcsak az uniós átlag felett vannak, hanem Magyarország a legrosszabb helyen áll az EU-ban. Tényleg tragédia, ami itthon történik, vagy ennél árnyaltabb a kép?
Az OECD minden évben közzéteszi ezt az európai országokról készített úgynevezett rákügyi profil jelentését. Ebben nincs semmi újdonság. Fontos tudni, hogy az elmúlt évtizedekben Magyarország a 100 000 lakosra jutó daganatos halálozás tekintetében folyamatosan az első helyen állt. Ez a folyamat az 1950-es években kezdődött, amikor Magyarország a daganatos halálozások tekintetében nagyjából Dániával volt egy szinten. Ezt követően, a kommunizmus bukását megelőző évtizedekben a különbség meredeken növekedni kezdett. Meg kell jegyezni, hogy ugyanez vonatkozik az úgynevezett posztszovjet blokkhoz tartozó valamennyi kelet-európai országra. Közben azonban Magyarország kiváltságos helyzetben van, mert – ahogy mondani szoktam – Magyarország a ,,legnyugatibb keleti ország”, amely jó statisztikákkal rendelkezik.
Mit ért ez alatt?
Az Országos Onkológiai Intézetben, ahol most ülünk, az 1999-ben elfogadott kormányrendelet által szabályozott Nemzeti Rákregisztert működtetjük. Ez egy úgynevezett nemzeti rákregiszter, amely népességalapú. Az Országos Onkológiai Intézet feladata az incidencia adatok, azaz az évente újonnan felfedezett daganatos esetek összegyűjtése. Ugyanide kerülnek a KSH által közzétett halálozási adatok is. Így egészen a közelmúltig hitelesen tudtuk közzétenni az éves incidencia- és mortalitási adatokat.
Ez kivételes helyzet?
Ezzel a megoldással ellentétben az uniós országok jelentős része rendelkezik helyi rákregiszterrel, és ezek alapján az országok összesítik az adott országon belüli adatokat. Egy másik módszer szerint a GLOBOCAN határozza meg az adatokat becslések alapján – így működik ez számos, tőlünk keletre és délre fekvő európai országban. Ennek eredményeképpen az országprofil jelentésben az látható, hogy Magyarország vezet az első tíz ország között, amelyek egyébként csak a volt keleti blokkhoz tartozó országok – kivéve Dániát, amely történetesen a hetedik helyen áll. Tény tehát, hogy a daganatos megbetegedések helyzete Közép- és Kelet-Európában rossz és szomorú, és próbálunk megbirkózni a megterhelt örökségünkkel. Azonban,
Magyarország első helye annak is köszönhető, hogy Magyarország pontos statisztikákat szolgáltat.
Hallottunk hasonló módszertani eltérésekről a COVID esetében, igaz?
Ez a helyzet valóban hasonló ahhoz, amit a koronavírus világjárvány idején tapasztaltunk. Utóbbi esetében Magyarország is minden Covid-pozitív beteget, aki bármilyen más betegség következtében elhunyt, Covid-halálesetként jelentett. Ezzel Magyarország objektív, nem manipulálható statisztikákat szolgáltatott. Ezzel szemben több ország csak akkor jelentette a COVID-19-nek tulajdonítható haláleseteket, ha a halál oka egyértelműen a COVID-19 volt. Ez természetesen azt eredményezte, hogy papíron Magyarországon lényegesen több COVID-19 haláleset volt, mint mondjuk Szlovákiában. Tehát egyrészt ennek a történetnek valóban van egy módszertani vonatkozása, másrészt viszont tagadhatatlan, hogy Magyarország és Közép-Európa rossz helyzetben van.
Az olvasók már régóta hallanak erről…
A helyzet valóban szomorú, de ez nem újdonság. A sajtó minden évben beszámolhatna erről. Ami azonban sokkal fontosabb, azok a tendenciák. Amit szintén nem emelnek ki eléggé, de az Ön által idézett OECD által készített rákügyi profilban szerepel, hogy az elmúlt tíz évben, tehát 2011 és 2019 között, Magyarországon a férfiak daganatos halálozása 11 százalékkal, a nőké 6 százalékkal csökkent. Hasonló tendenciák az egész EU-ban megfigyelhetők, de Magyarországon ez a szám egy kicsit magasabb.
Egyszerűen fogalmazva: elkezdtük csökkenteni a lemaradást.
Ami nagyon fontos továbbá, és kevesen tudják, de a Rákregiszter adataiból is egyértelműen következik, hogy a Covid előtti évekig Magyarországon évente 75 000 daganatos beteget diagnosztizáltak. Ez a szám körülbelül tíz év alatt közel 9 ezerrel nőtt – 66 000-ről 75 000-re. Ugyanebben az időszakban a daganatos halálozás 32-33 ezer főnél stagnált. Következésképpen, miközben évente jelentős számú új daganatos megbetegedéssel szembesültünk, ugyanannyi magyar állampolgárt vesztettünk el, mint 15 évvel ezelőtt. A daganatos megbetegedésekből való gyógyulás esélyei tehát jelentősen javultak Magyarországon az elmúlt tíz évben.
Mi ennek az oka?
A betegségeket korábban felismerik, a szűrések és a terápiák hatékonyabbak, a terápiákhoz való hozzáférés jobb. A magyarországi túlélési eredmények nagyjából 11 százalékkal javultak. Csak annyit szeretnék mondani, hogy ezt a problémát a maga teljességében kell nézni. Idéznék egy másik statisztikai számot, amit ritkábban emlegetnek, ez az úgynevezett mortalitás-incidencia aránya.
Lehetséges ebben is rangsort felállítani?
Igen, és sokkal reálisabb képet ad. A túlélés népesség alapú mutatóját adja. Ebben a rangsorban a negyven európai ország között a középmezőnyben vagyunk, a huszonnegyedik helyen. Ez sem diadalmenet, de a gazdasági fejlettségünk alapján ott vagyunk, ahol Európában a helyünk van. A skandináv országok természetesen az élmezőnyben vannak, ha azonban a huszonegy kelet-európai országot nézzük, akkor az ötödik helyen állunk közöttük. Hogy miért alakult ki ez a kedvezőtlen statisztikai helyzet, annak okai szintén szerepelnek a rákügyi jelentésben.
Kérem, magyarázza el!
Ezek az okok többnyire az egészségügyi rendszeren kívül azonosíthatók.
Az öt legfontosabb a rák kialakulásához vezető kockázati tényező a dohányzás, az alkoholfogyasztás, az elhízás, a légszennyezés és a HPV elleni védőoltás alacsony aránya.
Ha ezt az öt tényezőt szem előtt tartjuk, jelentősen csökkenthető a rák kialakulásának kockázata. Magyarország a dohányzás, az elhízás, az alkoholfogyasztás és a légszennyezettség tekintetében az európai átlagnál rosszabb helyen áll. Egyetlen dolog esetében lehetünk viszonylag elégedettek: a HPV elleni védőoltási arány a lányoknál 80 százalék feletti. Ez az egyetlen olyan terület, amelyben az elsődleges megelőzés tekintetében az európai átlagnál jobban teljesítünk.
Máth Kristóf / Hungarian Conservative
Mi következik ebből?
Természetesen fontos, hogy további terápiás központokat hozzunk létre, CT-ket, PET-CT-ket, MR-eket telepítsünk, és bevezessük a robotsebészetet, ahogyan azt az elmúlt harminc évben tettük. Vagyis rendkívül fontos, hogy a terápia és a diagnosztika fejlődjön, hogy lehetővé váljanak a célzott terápiák, és ennek megfelelő molekuláris patológiai diagnózist tudjunk biztosítani. Ha viszont társadalmi szinten tendenciózusan csökkenteni akarjuk a daganatos megbetegedések okozta terheket, akkor ez nem az egészségügyi ágazat területe, hanem egy közös projekt, amely magában foglalja az általános társadalmi- és egyéni felelősséget.
Hol húzódik az egyéni és az állami szintű felelősség határa?
Mint mondtam, az esetek számát úgy kell csökkentenünk, hogy szem előtt tartjuk ezt az öt kockázati tényezőt. Könnyen belátható azonban, hogy az Egészségügyért Felelős Államtitkárság, illetve az e szakpolitikai területért felelős tárca egyedül nem tudja csökkenteni ezeket a kockázatokat. Természetesen az államnak is van ebben szerepe: a szűrővizsgálati kampányok bevezetése és finanszírozása, az olyan egészségügyi programok támogatása, amelyekben az egészséges lakosságra koncentrálunk, ezek mind olyan feladatok, amelyeket nem lehet megspórolni.
Fel kell hívni az egyén figyelmét a dohányzás veszélyeire, ösztönözni kell a leszokásra, és arra, hogy egészséges a kötelező testnevelésóra.
Van-e erre koncepciója a magyar kormánynak?
Ez egy összetett feladat, amelyre már régóta létezik egy terv, és ezt Nemzeti Rákellenes Programnak hívják. Utolsó kiadása 2018 nyarán jelent meg, idén lesz ötéves. Ez egy „naprakész” program a megelőzésről, a szűrésről, és tartalmazza – számos más dolog mellett – a korai diagnózist, a terápiás módszereket, a rehabilitációt és a társadalmi nevelést. Ide tartozik az országos onkológiai ellátórendszer struktúrájának optimalizálása és a monitoring is. Ez egy összetett rendszer, amelynek célja a daganatos megbetegedések előfordulásának és a daganatok okozta halálozásnak a csökkentése, valamint a betegek életminőségének javítása. A program tudományos bizonyítékokon alapuló eszközrendszert használ.
Meg lehet-e ítélni ezt a rendszert a szabványok szerint, vagy ez egy országspecifikus kérdés?
Ezt a koncepciót az egyes országok saját GDP-jéhez, egészségügyi rendszerük fejlettségi szintjéhez és járványügyi adataikhoz kell igazítani. Vagyis az USA-ban lehet, hogy 2000 vagy 3000 DaVinci robot működik, de Magyarországon nyilván nem ez áll a középpontban. Hadd mondjak egy szélsőséges példát: van egy afrikai ország, ahol jelenleg nem dolgozik patológus, és nem működik sugárterápiás berendezés. Nyilvánvalóan ott nem a robotok és MR-berendezések telepítése áll a középpontban, hanem az alapszemélyzet képzése, a minimális diagnosztikai feltételek kialakítása, a daganatsebészet feltételeinek megteremtése. Csak annyit szeretnék mondani, hogy ezeknek országspecifikus programoknak kell lenniük, és ideális esetben jó lenne a véglegesített koncepcióhoz megfelelő költségvetést rendelni.
Mi a helyzet e tekintetben Magyarországon?
A szomorú számok mellett Magyarország szerencsére élen jár abban is, hogy az európai országok közül az elsők között rendelkezett Nemzeti Rákellenes Programmal. Emellett a közép-kelet-európai régióban Magyarország elsőként hozott létre komprehenzív onkológiai központot – ez vagyunk mi, az Országos Onkológiai Intézet. Szeretném megjegyezni, hogy mára uniós ajánlássá vált, hogy 2025-ig minden tagállamban komprehenzív onkológiai központokat kell létrehozni.
Elértük az európai átlagot a szakma szervezése, a betegutak fejlesztése tekintetében,
és mára elmondhatom, hogy ugyanez vonatkozik az itt alkalmazott klinikai berendezések minőségére és fejlettségi szintjére is. Mindezt az elmúlt tíz év során értük el. Jelenleg azonban minden további fejlesztéshez hiányzik az a bizonyos utolsó lépés: a rákellenes programhoz megjelölt finanszírozást rendelni, és arra szervezett és tervezett módon költeni.
Befolyásolja-e az uniós források felfüggesztése a tervek végrehajtását?
A rákkutatást mindenképpen érinti az Erasmus és a Horizont Európa programokkal kapcsolatos kérdés – remélhetőleg csak átmenetileg. Ami még ennél is fájdalmasabb, hogy
az RRF-források felfüggesztése sokkal jelentősebb hatással van a kutatásra, és késlelteti a berendezések és az infrastruktúra fejlesztését.
Nem titok, hogy tavaly áprilisban az előző miniszterrel együtt letettük az intézet új egynapos diagnosztikai épületének alapkövét. Akkor úgy tűnt, hogy az építkezés 2022 őszén kezdődhet. Most tehát ez is egy elhalasztott projekt, de reméljük, hogy ha késéssel is, de megépül.
Máth Kristóf / Hungarian Conservative
Milyen jelentős minőségi javulást eredményezett volna ez?
A projekt keretében lebontották volna a régi épületünket, és egy négyemeletes épületet építettek volna a helyére egy kétszintes mélygarázzsal és egy nagy, 11 000 négyzetméteres egynapos diagnosztikai tömbbel. Itt működött volna többek között a PET-CT, a PET-MR és az invazív endoszkópos diagnosztikánk, valamint a patológiai osztály is oda költözött volna. A tetején, a negyedik emeleten pedig egy úgynevezett nemzeti telemedicinás központ lett volna, amelyen keresztül az egész országot össze tudtuk volna kapcsolni úgynevezett virtuális onko-teameken keresztül.
Ez pontosan mit jelent?
Alapvetően ez azt jelentené, hogy a betegnek nem kell a CT- vagy MR-felvételeit CD-n a vizsgálatra magával vinnie, vagy a szövettani eredményét a patológiai osztályról elhoznia. Ehelyett ezeket a dokumentumokat beszkennelik, elektronikusan továbbítják, tárolják és összekötik a tizenkilenc megyei és tíz budapesti onkológiai centrummal. Ily módon virtuális onko-team-értekezleteket lehet tartani anélkül, hogy a beteg fizikailag megmozdulna. Ez egy 31 milliárd forintos projekt lett volna. Jelenleg ez is elmarad, úgy tűnik, más egészségügyi programokkal együtt. Köztudott, hogy több kórház felújítása is elmaradt már emiatt, például a Szent János Kórház továbbfejlesztése.
Azt reméljük, hogy amit elhalasztottak, azt nem törlik el teljesen,
és végül megkapjuk a forrásokat ezekre a programokra. A nagyobb probléma az, hogy ezeket a projekteket 2026-ig be kell fejezni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyes programokat időhiány miatt a következő költségvetési ciklusra halasztanak. Sajnálattal vesszük tudomásul, és várjuk, hogy Brüsszelben mielőbbi politikai megoldást találjanak a kialakult helyzetre.
Milyen eredményeket tud felmutatni az Országos Onkológiai Intézet a rákkutatás területén?
Az onkológiában a komprehenzív onkológiai központ egyik előfeltétele, hogy az alapkutatás, a klinikai kutatás és az ezeket összekötő transzlációs kutatás magas színvonalon működjön. Hat kutatási részlegünk van, amelyek kifejezetten ezzel foglalkoznak. Az elmúlt időszakban ez a teljesítmény lehetővé tette, hogy nemzetközi szinten is jó minősítést érjünk el. Bekerültünk Magyarország 50 legjobb kutatóintézete közé (a rangsort a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal állítja fel). Az Intézet továbbá elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia kiváló kutatóközpont címet. Tehát ezeken a területeken jelentős eredményekkel rendelkezünk, amelyek mérőszámai a jelentős számú magas impakt faktorral rendelkező, rendkívül színvonalas nemzetközi publikációk.
Milyen területen látja a növekedés lehetőségét?
Ez nemcsak egy országos intézetnek, de még egy egyetemnek is nehéz feladat. Amikor van egy áttörés, és felfedezünk bizonyos dolgokat – új kutatási eredményekkel jövünk elő -, amelyeknek köszönhetően egy gyógyszermolekula jön létre a kutatási részlegeinken, az csak a jéghegy csúcsa. Onnan kell szabadalmat szerezni, és továbblépni a teszteléshez, végül pedig a gyártáshoz. Mindez lehetetlen a megfelelő mennyiségű tőke nélkül, amely segítségével a tényleges gyógyszerfejlesztés elindulhat. Érdemes megjegyezni, hogy egyetemi és onkológiai intézeti kutatóink nem üzletemberek. Az alapkutatásban elért áttörés és a gyógyításban való gyakorlati felhasználás között sok lépés van. Ehhez üzleti lépésekre is szükség van, amiben egy magyar alapkutató jellemzően nem jártas.
Kap az Intézet segítséget ebben?
Igen, azon dolgozunk, hogy áthidaljuk azokat a hiányosságokat, amelyek sajnos nemcsak Magyarországon, hanem több kelet-európai országban is kimutathatók. Nemcsak az a cél, hogy jó alapkutatási kapacitásokkal rendelkezzünk, hanem az is, hogy ezeket hasznossá tegyük. Nyilvánvalóan,
kormányzati szinten ez azt jelentené, hogy a folyamat végén nemcsak társadalmi, hanem gazdasági előnyök is realizálódnak.
E tekintetben az elmúlt hónapokban számos konzultációra került sor a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatallal, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztériummal.
Milyen korszerű megoldásokkal dolgozik jelenleg az Intézet?
A mesterséges intelligencia nagyon izgalmas területnek számít az onkológiában, akár a képalkotásról, akár a patológiai diagnosztikáról van szó. A szoftvert meg kell tanítani arra, hogy felismerjen bizonyos elváltozásokat; ha ez megtörténik, rengeteg munkaerőt lehet megtakarítani. Ez különösen fontos a szűrővizsgálatoknál. Ezek esetében több ezer beteg több ezer képét kell beszkennelni. Tudni kell azonban, hogy a szűrővizsgálatok túlnyomó többsége – hála Istennek – negatív eredménnyel zárul. Ha ezeket a vizsgálatokat automatizálják, az előszűrést az automatizáláson keresztül lehetne elvégezni, és csak annak a néhány tucat betegnek az esetében kellene orvosnak közreműködnie, ahol erre szükség van. Ezzel nemcsak emberi erőforrásokat takaríthatnánk meg, hanem a hatékonyságot is növelhetnénk. Emellett ma már több helyen használunk robotikát.
Máth Kristóf / Hungarian Conservative
Tudna erről többet mondani?
Bár néhány évvel lemaradva más országokhoz képest, Magyarország is eljutott arra a pontra, hogy egy uniós konzorciumi projekt keretein belül 2022 elején két DaVinci sebészeti robotot telepítettünk ide az Intézetbe és a Jahn Ferenc Kórházba. Ezek üzembe helyezésével sikeresen tudtuk bevezetni a robotsebészeti technikákat a daganatsebészetben. Az első évben 463 műtétet tudtunk elvégezni, a program hatóköre jelenleg bővül – a Semmelweis Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem is csatlakozott. Így már négy sebészeti robot működik az országban, és tudomásom szerint a debreceni és a szegedi klinikán is folyamatban van a robotok beszerzése. Várjuk a második robotot is a mellkassebészeti központunkba, ami teljessé tenné az onkológiai robotsebészeti profilunkat. Ha minden jól megy, és a NEAK-kal és a Belügyminisztériummal közösen sikerül a finanszírozást megtalálni,
az év végére hét robottal tudjuk majd kiszolgálni a betegeket.
Hogyan működik a robotsebészet?
Fontos megjegyezni, hogy bár nagy utat tettünk meg, egy robot még mindig nem operál. Ha megnézzük a daganatsebészet történetét, elmondhatjuk, hogy kezdetben a sebészek csak úgynevezett nyitott műtéteket végeztek: amikor a mellkast és a hasat egy hosszú metszéssel felvágták, eltávolították a daganatot, majd a műtéti területet összevarrták. Ezt a folyamatot jellemzően hosszú lábadozási időszak követte. A következő lépés a minimálisan invazív, úgynevezett laparoszkópos technikák korszaka volt. Ezeket köznyelven „kulcslyuksebészet”-nek is hívják. Egy ilyen műtét során a sebész kis csövekkel és trokárokkal kis lyukakat készít a köldök mellett, olyan helyeken, amelyek könnyen gyógyulnak. Ezt követően a műtét száloptikai eszközökkel folytatódik, amelyet egy televízió képernyőjén követhetünk, de kézi vezérléssel. Ezeket a trokárokat és a bennük lévő vágó- és varróeszközöket közvetlenül a sebész irányítja.
Ehhez képest a robotika áttörést jelent?
Igen. Ez egy NASA fejlesztés, amelyet talán az Öböl-háború idején fejlesztettek ki több évtizeddel ezelőtt. A koncepció abból az elképzelésből indult ki, hogy túl kockázatos a legjobb sebészeket a frontvonalra vinni, és megoperálni a harcban megsérült katonákat. Rájöttek, hogy ezeket a minimálisan invazív műtéteket távolról is el lehet végezni robotkarokkal. Itt az történik, hogy száloptikát és manipulációs eszközöket rögzítenek kis trokárokkal a robotkarokra – ebben az értelemben ez hasonló a laparoszkópos technikához. Ezeket azonban nem a közvetlenül a beteg mellett álló sebész mozgatja, hanem a robotkarok csatlakoznak hozzájuk. A sebész pedig egy másik helyiségben, de mosakodás nélkül ülhet egy konzol előtt, ahol két lábával és két kezével mozgathatja ezeket a robotkarokat. A sebész egy 10-14-szeres nagyításra képes konzol előtt háromdimenziós képet lát. Olyan, mintha a betegben lenne, miközben a robotkarokat mozgatja.
Mennyire költséges ez a technológia?
Ez nem egy olcsó sport. De ha optimálisan használunk egy ilyen robotot – azaz évente legalább 400 műtétet végzünk vele -, akkor a fajlagos költségek csökkennek, és akár költséghatékony eljárássá is válhat, bár nem ez az elsődleges cél. A robottechnológia a beteg szempontjából további funkcionális eredményeket is hoz. Például egy prosztatarákos beteg hamarabb visszatérhet a munkába, ami akár nettó gazdasági előnynek is tekinthető. Az életminősége is javulhat: a katétere hamarabb eltávolítható, hamarabb nyeri vissza a kontinenciáját, és talán a férfiassága is hamarabb és nagyobb mértékben tér vissza.
Vannak-e további előnyei a sebészetben alkalmazott robottechnológiának?
A robotkar képes kiszűrni a kézremegést és a nagyobb nagyításnak köszönhetően sokkal pontosabban lehet operálni. Minden mozdulatot a sebész végez, csak a szándékát közvetíti a műtéti területre a robotkar. Ez azt jelenti, hogy a metszés még pontosabb és finomabb, a sebész még kevesebb mozgással és szövetkárosodással tud operálni, kímélve az ereket és az idegeket. Ennek eredményeként kevesebb lesz a szövődmény és a felépülési idő is gyorsabb – a beteg akár egy nagyobb műtét után is 2-3 napon belül hazamehet.
Dobozi Gergely kommentátor és szerkesztő, az ELTÉ-n szerzett jogi diplomát. Jelenleg a Duna Intézet tudományos munkatársa és a Hungarian Conservative Online főszerkesztője. Pályafutását a Mandiner kommentátoraként kezdte 2020-ban, ahol a „Precedens” című rovatot vezette, amely a jog világának fejleményeiről számolt be és elemezte azokat. A Közszolgálati Egyetem harmadéves PhD-hallgatójaként szakterületei közé tartozik az állami szuverenitás, a bírói aktivizmus, a nemzetközi és az uniós jog.
